Csak a dalzene és szöveg: Kecskeméti - SzabóSzáz éves múltam, úgy megfakultam, a könnyem régen elfogyott, a régi énem elhagyott Nem voltam mindig könnyelmű, léha, az élet engem sem kímélt. Bocsánatot nem kérek semmiért.
Hiába minden, senki nem kíváncsi rám. Bűnöm az, hogy nem borultam le a pénz előtt, de szabad lelkem megmaradt, nem kerestem rá sosem vevőt. szakadt kabátom fejem fölött a háztető. Nem fér alá gyerek, se nő. Kivet a város, cipőm is sáros, otthonom most a puszta szél. Életem már csak ennyit ér.
elég lesz ennyi, nem tehetsz semmit már velem. Csak a dal maradjon meg nekem. Csak a dal maradjon meg nekem. |