Hidakon át

zene: Kolyvek, szöveg: Szabó


Apró szigeten élünk,
körülöttünk néma tenger.
A túlsó partra nézünk,
ahol minden szebb és boldog az ember.
Hívnak fények, városok,
annyi a híd, amin átmehetnél.
Innen magad is láthatod,
milyen az, amit kerestél.
    Nem megyek soha el a hidakon át,
    ez a part az életem.
    Nem csábít el az új világ,
    egy gödör itt még jár nekem.
    Úgy kell az álom,
    hogy itthon is egyszer megtalálom
    a tenger másik oldalát.
    Nem megyek, nekem nincs út
    a hidakon át.
Múltam kövein állok,
ide köt már minden emlék.
Senkit nem találok
aki visszatartana, ha mégis mennék.
Csábít minden alkalom,
annyi a híd és hív a túlpart,
mégis, sorsom vállalom,
halni is itt fogok majd.
    Nem megyek soha el a hidakon át…

    Ezer év súlya a vállamon,
    örökül jutott nekem.
    Könnyek, nevetés, fájdalom,
    mind itt marad velem.
    Úgy kell az álom,
    hogy itthon is egyszer megtalálom
    a tenger másik oldalát.
    Nem megyek, nekem nincs út
    a hidakon át.